Recent advances in tumor immunology, a better understanding of mechanisms regulating the immune response has led to experimental and clinical testing of a novel type of immunotherapeutics: antibodies blocking negative regulatory mechanisms of T-cell activation [corrected]. The application of the CTLA-4 antagonist ipilimumab, the prototype of this new class of immune stimulating agents, represents the first treatment that resulted in significant prolongation of the survival of metastatic melanoma patients in randomized, controlled trial, leading to the approval of its use for the therapy of these patients in 2011. Together with the BRAF inhibitor vemurafenib, which was also approved in 2011, ipilimumab has changed the standard therapy of metastatic melanoma, and also paved the way for other agents aiming at influencing immune regulating molecules, of which antibodies blocking the PD-1 pathway also showed promising clinical activity. According to clinical experience collected so far, these agents induce objective tumor response in a relatively small proportion of patients, with a characteristic response kinetics frequently showing delayed activity, but resulting in durable remission in a considerable proportion of the responding patients. On the other hand, antitumor activity is frequently accompanied by significant toxicity. The spectrum of side effects is different from that of conventional therapies, and a large part of them is caused by the enhanced systemic immune activity. In order to spare non-responding patients of the severe side effects and to increase response rate, the search for biomarkers that could help in identifying patients likely to react to the treatment represents an important focus of studies. Furthermore, development of combinations with other immunotherapeutic modalities, chemo- or targeted therapies may further increase the efficiency of immunomodulatory antibodies.
Az utóbbi 1-2 évtizedben a tumorimmunológiai kutatások elõrehaladása, az immunválaszt szabályozó mechanizmusok jobb megismerése új típusú immunterápiás szerek: a T-sejtek aktivációját gátló molekuláris kölcsönhatásokat célzó ellenanyagok kísérleti és klinikai kipróbálásához vezetett. Az újfajta immunstimuláló ágensek prototípusa, a CTLA-4-antagonista ipilimumab alkalmazása jelentette az elsõ olyan kezelésmódot, mely metasztatikus melanómás betegekben, randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatban a túlélés szignifikáns meghosszabbodását eredményezte, így 2011-ben bekerült e betegség terápiás arzenáljába. A szintén 2011-ben befogadott, BRAF-inhibitor vemurafenibbel együtt az ipilimumab átalakította az áttétes melanóma standard kezelését, és megnyitotta az utat más immunszabályozó molekulák befolyásolását célzó terápiák számára, melyek közül a PD-1-útvonalat blokkoló ellenanyagok ugyancsak ígéretes klinikai hatást mutattak. Az eddig összegyûlt klinikai tapasztalat alapján az immunstimuláló antitestek a betegek viszonylag kis hányadában eredményeznek objektív tumorválaszt, ami általában hosszabb távon jelentkezik, azonban a reagáló betegek jelentõs részében tartós remissziót jelent. A kedvezõ daganatellenes aktivitás ugyanakkor sok esetben jelentõs toxicitással párosul. A súlyos mellékhatások nagy része a konvencionális terápiák okozta mellékhatásoktól eltérõ spektrumú, a szervezet fokozott immunaktivitásával összefüggõ szervkárosodás. A nem reagáló betegeknek a súlyos mellékhatásoktól való megkímélése, valamint a válaszarány növelése érdekében intenzív kutatások folynak olyan biomarkerek azonosítására, melyek alapján meg lehetne jósolni a kezelés várható hatását. Javíthatja a klinikai hatásosságot továbbá az immunmoduláns ellenanyagok más immunterápiás modalitásokkal, kemo- vagy célzott terápiával való racionális kombinálása.
Az utóbbi 1-2 évtizedben a tumorimmunológiai kutatások elõrehaladása, az immunválaszt szabályozó mechanizmusok jobb megismerése új típusú immunterápiás szerek: a T-sejtek aktivációját gátló molekuláris kölcsönhatásokat célzó ellenanyagok kísérleti és klinikai kipróbálásához vezetett. Az újfajta immunstimuláló ágensek prototípusa, a CTLA-4-antagonista ipilimumab alkalmazása jelentette az elsõ olyan kezelésmódot, mely metasztatikus melanómás betegekben, randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatban a túlélés szignifikáns meghosszabbodását eredményezte, így 2011-ben bekerült e betegség terápiás arzenáljába. A szintén 2011-ben befogadott, BRAF-inhibitor vemurafenibbel együtt az ipilimumab átalakította az áttétes melanóma standard kezelését, és megnyitotta az utat más immunszabályozó molekulák befolyásolását célzó terápiák számára, melyek közül a PD-1-útvonalat blokkoló ellenanyagok ugyancsak ígéretes klinikai hatást mutattak. Az eddig összegyûlt klinikai tapasztalat alapján az immunstimuláló antitestek a betegek viszonylag kis hányadában eredményeznek objektív tumorválaszt, ami általában hosszabb távon jelentkezik, azonban a reagáló betegek jelentõs részében tartós remissziót jelent. A kedvezõ daganatellenes aktivitás ugyanakkor sok esetben jelentõs toxicitással párosul. A súlyos mellékhatások nagy része a konvencionális terápiák okozta mellékhatásoktól eltérõ spektrumú, a szervezet fokozott immunaktivitásával összefüggõ szervkárosodás. A nem reagáló betegeknek a súlyos mellékhatásoktól való megkímélése, valamint a válaszarány növelése érdekében intenzív kutatások folynak olyan biomarkerek azonosítására, melyek alapján meg lehetne jósolni a kezelés várható hatását. Javíthatja a klinikai hatásosságot továbbá az immunmoduláns ellenanyagok más immunterápiás modalitásokkal, kemo- vagy célzott terápiával való racionális kombinálása.
Az utóbbi 1-2 évtizedben a tumorimmunológiai kutatások elõrehaladása, az immunválaszt szabályozó mechanizmusok jobb megismerése új típusú immunterápiás szerek: a T-sejtek aktivációját gátló molekuláris kölcsönhatásokat célzó ellenanyagok kísérleti és klinikai kipróbálásához vezetett. Az újfajta immunstimuláló ágensek prototípusa, a CTLA-4-antagonista ipilimumab alkalmazása jelentette az elsõ olyan kezelésmódot, mely metasztatikus melanómás betegekben, randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatban a túlélés szignifikáns meghosszabbodását eredményezte, így 2011-ben bekerült e betegség terápiás arzenáljába. A szintén 2011-ben befogadott, BRAF-inhibitor vemurafenibbel együtt az ipilimumab átalakította az áttétes melanóma standard kezelését, és megnyitotta az utat más immunszabályozó molekulák befolyásolását célzó terápiák számára, melyek közül a PD-1-útvonalat blokkoló ellenanyagok ugyancsak ígéretes klinikai hatást mutattak. Az eddig összegyûlt klinikai tapasztalat alapján az immunstimuláló antitestek a betegek viszonylag kis hányadában eredményeznek objektív tumorválaszt, ami általában hosszabb távon jelentkezik, azonban a reagáló betegek jelentõs részében tartós remissziót jelent. A kedvezõ daganatellenes aktivitás ugyanakkor sok esetben jelentõs toxicitással párosul. A súlyos mellékhatások nagy része a konvencionális terápiák okozta mellékhatásoktól eltérõ spektrumú, a szervezet fokozott immunaktivitásával összefüggõ szervkárosodás. A nem reagáló betegeknek a súlyos mellékhatásoktól való megkímélése, valamint a válaszarány növelése érdekében intenzív kutatások folynak olyan biomarkerek azonosítására, melyek alapján meg lehetne jósolni a kezelés várható hatását. Javíthatja a klinikai hatásosságot továbbá az immunmoduláns ellenanyagok más immunterápiás modalitásokkal, kemo- vagy célzott terápiával való racionális kombinálása.