Introduction: Liver cirrhosis (20-25%), hepatocellular carcinoma (1.5-3%), insulin resistance (30-40%) and type 2 diabetes (25-30%) are common complications in patients with chronic hepatitis C virus (HCV) infection; however, data are missing from Hungary. Aim: To determine the prevalence of diabetes and insulin resistance in Hungarian HCV patients; to evaluate treatment-induced metabolic changes in relation to diabetes/insulin resistance and virological response and to perform a sustained follow-up for hepatocellular carcinoma detection. Method: We enrolled 150 Hungarian HCV genotype 1 patients (mean age: 48.55 ± 8.55 years, male/female ratio: 45/55%) from 2007-2012. We analysed their baseline, week 12, and end of therapeutic follow-up (24 weeks after interferon-based therapy completion) laboratory data. We performed a 5-year follow-up (2012-2017). Results: The prevalence of insulin sensitivity, insulin resistance and diabetes was 37.4%, 35.3% and 27.3%, respectively. Insulin resistant and diabetic patients showed a decrease in fasting glucose from baseline to end of follow-up (5.47 ± 0.66 vs. 5.08 ± 0.60, p<0.001; 7.90 ± 2.67 vs. 7.04 ± 2.75, p = 0.006), as did both the sustained responder and non-responder groups. Treatment efficacy rate was poor in diabetic vs. insulin sensitive and insulin resistant groups (17% vs. 46% and 40%); insulin sensitivity was not a predictor of virological response. Three participants with diabetes were diagnosed with hepatocellular carcinoma during follow-up by regular ultrasound examinations. Conclusion: Hungarian HCV patients showed high prevalence of diabetes and insulin resistance, though antiviral therapy caused favourable changes in their carbohydrate metabolism. Antiviral therapy was less effective in diabetic patients. Follow-up ultrasound examinations are required for hepatocellular carcinoma in HCV patients, especially those with diabetes. Orv Hetil. 2019; 160(40): 1591-1602.
Absztrakt: Bevezetés: Az idült hepatitis C-vírus (HCV)-fertőzés gyakori szövődményei a májzsugor (20–25%) és a májrák (1,5–3%), valamint az inzulinrezisztencia (30–40%) és a 2-es típusú diabetes mellitus (25–30%); az utóbbiakról kevés magyar adat érhető el. Célkitűzés: A kórképek gyakoriságát, az interferonalapú terápiával kapcsolatos metabolikus változásokat és a virológiai válaszkészséget értékeltük magyar betegekben, akiket tartósan követtünk a májrák korai felismerésére. Módszer: Vizsgálatunkban 150 HCV-beteg (átlagéletkor: 48,55 ± 8,55 év, férfi/nő: 45/55%) kezelés előtti, alatti és utáni adatait elemeztük, majd 5 éves követést végeztünk (2012–2017). Eredmények: A vizsgálatba bevont betegek 35,3%-a inzulinrezisztensnek, míg 27,3%-a diabetesesnek bizonyult; e két vizsgálati alcsoportban a vérminták levételének napján a kiindulásihoz képest szignifikánsan csökkent éhgyomri vércukorértékek mutatkoztak a kezelést követően fél évvel (5,47 ± 0,66 vs. 5,08 ± 0,60, p<0,001; 7,90 ± 2,67 vs. 7,04 ± 2,75, p = 0,006). Észlelésünk független volt az antivirális kezelés sikerétől, mely a cukorbetegekben jelentősen kisebbnek bizonyult az inzulinszenzitív és az inzulinrezisztens csoportétól (17% vs. 46% és 40%). A tartós vírusmentesség elérésében nem volt előny az inzulinszenzitivitás. Az 5 éves követés alatt három cukorbetegben jelent meg májrák, amelyek felismerése rendszeres ultrahang-szűrővizsgálat révén történt. Következtetés: Az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú diabetes az irodalmi adatokkal egyezően gyakori volt idült HCV-fertőzött betegeinkben. Az antivirális kezelés kedvező szénhidrátanyagcsere-változásokat eredményezett. Adataink megerősítik, hogy a korai májrák felfedezésére a májzsugorban és cukorbetegségben szenvedő HCV-betegekben is félévenként hasi ultrahangvizsgálat végzése szükséges. Orv Hetil. 2019; 160(40): 1591–1602.
Keywords: diabetes mellitus; hepatitis C virus; hepatitis C-vírus; hepatocellular carcinoma; insulin resistance; inzulinrezisztencia; májrák; type 2 diabetes mellitus.